Nincs más lehetőségünk: Szeretni kell!

Mindjárt az elején tisztázzuk, kit is kell szeretni?

Elsősorban önmagunkat.

Vakarhatjuk a fejünket, hogy "az aztán nem megy olyan könnyen" és igazunk is van.

Baromi nehéz. A lehető legnehezebb.

Aki azt mondja, hogy ez nem nehéz, az összekeveri az egoista törekvéseket a valódi önelfogadással, önszeretettel.

Szeretni magamat úgy, ahogy és amilyen vagyok, nem törődve a szomszéddal, a munkatárssal, a főnökkel, a barátokkal, nem törődve azzal, ha esetleg a párunk sem fogad el minket teljes valónkkal.

Szeretni magunkat úgy, hogy sem az anyánk, sem az apánk nem fogadott/fogad el olyannak, amilyenek vagyunk. Ezen a  legnehezebb túllépni.

És ha az önszeretet hiányzik, hogyan is tudnánk szeretni a másikat, egymást? 

"Na és... mi van akkor, ha nem szeretem magam eléggé?"-kérdezhetnék sokan.

Nézz ki az ablakon, nyiss ki egy újságot, vagy nézz meg egy híradást..., nézz bele egy tükörbe.

Látod már?