Gyermekek és horoszkópok

Előfordult néha, hogy szülők a gyermekükkel való konfliktus miatt kértek tanácsot tőlem. Megesett az is, hogy a gyermek születési idejét közölték, de a sajátjukat nem, amikor pedig kértem, meglepődve kérdezték: Minek? A gyerekkel van a probléma, vele kéne csinálni valamit.

Hát igen, a gyerek elromlott, nem úgy működik, ahogyan azt mi szeretnénk és ahogyan szerintünk kellene, az asztrológus, kineziológus, pszichológus stb. pedig majd segít, majd "megjavítja".
Általában nem arra kíváncsiak az érintett szülők (tisztelet a kivételnek), hogy ha eddig még nem ismerték meg és fogadták el a gyermeküket úgy ahogy van, akkor ezt most elkezdjék, hanem azt szeretnék tudni, hogy mitől lett ő olyan, amilyen lett.
Erre igen könnyű a válasz, de ezzel senki sem elégszik meg. A gyerek (később felnőtt) olyan amilyen, egyszeri és megismételhetetlen mint a hókristály, amelyből még soha nem találtak két egyformát. S ahogyan a hókristályt (hópelyhet) sem hasonlítjuk össze a másikkal és nem mondjuk, hogy ez jobb, szebb, amaz pedig rosszabb és csúf, ugyanígy a gyerekünkkel sem bánhatunk így.

Az Osho zen tarotban van egy kártya, a címe: Összehasonlítás. A képen egy vaskos tölgy és egy vékonyka bambusz látható. Mindkettő tökéletes és egyedi, senkinek sem jut eszébe a tölgyet azzal csesztetni, hogy nem üreges, nem zöld, nem kecsesen vékony és hosszú, de ugyan így a bambuszt is önmagáért szeretjük, nem kell másnak lennie. Nincs értelme az összehasonlításnak.

A legtöbb esetben az igazi gond az, hogy a szülő nem ismeri és éppen ezért nem tudja elfogadni a saját gyerekét, mást szeretne látni, többet vár el tőle, nem tudja elfogadni, hogy nem az érdekli őt, mint amit ő megálmodott neki...

Akkor látom értelmét, hogy a szülő felkeressen egy asztrológust a gyermekével kapcsolatban, ha arra kíváncsi, hogy ki is valójában az az emberke, akire egy ideig most ő "vigyáz". Nem megváltoztatni, hanem megismerni és megérteni akarja.
A javítást pedig ott kezdi, hogy felkutatja saját magában, hogy miért is bánik úgy azzal a gyerekkel ahogy. Megérti, hogy az elutasítás, az el nem fogadás, az elvárások stb. mind-mind az ő problémáit tükrözik, azokkal neki kell dolgoznia.

Az ember születési képletében tisztán kivehető, hogy milyen adottságokkal, tulajdonságokkal születtünk. Ezen tulajdonságok adottak, ki nem cserélhetjük őket, de bizonyos határon belül a pozitívakat erősíthetjük, a negatívakat pedig gyengíthetjük.
Amikor ismerjük a gyermekünk adottságait, akkor tudatosan segíthetjük őt abban, hogy egy-egy szimbólum analógiái közül jórészt a "kellemesek" lépjenek előtérbe. Ha el tudjuk fogadni a különbségeket, az emberek sokszínűségét, másságát, ha nem akarunk mást faragni a másik emberből, mint aki ő maga, akkor tudunk neki a legtöbbet segíteni.