"Majd ne felejtsd el kitenni a diktafont..."

Két , vagy több ember találkozásakor minden résztvevő megérintődik valamilyen szinten.

Ha egy személyes találkozás alkalmával a felek egy százas skálán megélt élménye mondjuk, 96%-os, ugyanez a "találkozás", hagyományos, kézzel írott levél formájában lehet 70-75%. egy skype beszélgetésnél már csak 60%, telefonon 50%, míg egy elektronikus levélváltáskor már csak 40%, gyors írott üzenetnél pedig kb. 30%-ot érhet el.

Annak idején, amikor egy-egy előadáson, tanfolyamon nem volt lehetőségünk részt venni, elkértük a tanfolyamtársunk diktafonra felvett anyagát, esetleg megvettük a hang, vagy képanyagot...

Az első meglepetés akkor ért, amikor egy olyan tanfolyam anyagát vettem meg dvd formátumban, amin előzőleg magam is részt vettem.
Mintha nem is ugyanarról az előadásról készült volna a felvétel, semmi sem jött át abból a légkörből, amit akkor és ott megélhettem.
És ami a legfontosabb, bármilyen furcsán hangzik, de a száraz anyagot sem tudtam így magamévá tenni.
Akkor értettem meg, hogy számomra az élő szó, a jelenlét mindennél fontosabb, hiszen csak így tudom befogadni maradéktalanul az információt, csak így értem meg a "tanítást".

Németh Piros írta nekem nemrég, hogy az emberek már nem akarnak kimozdulni otthonról, inkább "online okulnak" ha valami nagyon érdekli őket, keresnek valakit az ismeretségi körből, aki részt vesz az eseményen és megkérik: "Majd ne felejtsd kitenni a diktafont..."

Virtuális problémákra, virtuálisan megszerzett tudásból. virtuális tanácsadás.

Talán tényleg ez a jövő...