Megszabadulni mindentől ami rossz

Leginkább az ősöktől és összes felmenőnk "ajándékától".

No de mi lesz, ha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük?

Vagyis: biztos, hogy minden, ami a gyökerekből árad felénk kiirtandó, rossz, nem hasznosítható?

Szondi Lipót (1893 - 1986) úgy gondolta, hogy az ember nemcsak biológiai tulajdonságokat örököl őseitől, hanem azok sorsának lehetőségeit is magában hordozza születésétől kezdve. Úgy vélte, hogy az ember sokszor ezek hatására választ – nem tudatosan – párt, hivatást, barátot, betegséget és akár halálnemet is. Természetes, hogy mivel megszámlálhatatlan ősünk van, számtalan lehetőséget, sorsmintát (vagy ahogyan Szondi fogalmaz, sorskényszert) hordozunk magunkban.

Nem vitatom, negatív, életünk menetét nehezítő viselkedési mintáinkért nem kár, viszont mindenáron szembemenni egy-egy mélyről jövő kényszerrel nem minden esetben ajánlatos.

Sok belső késztetést nyomunk el (sokszor szakemberek segítségével), pusztán azért, mert az anyánk-apánk sorsát idézi, vagy éppen meg nem élt életük rajtunk keresztüli kivirágzásától tartunk.

Biztos, hogy ez rossz?

Talán pont ez vezetne el az elégedettséghez, a tartalmas élethez.

Szondi Lipót sormodellje a következőképpen néz ki:

1. genetikus örökség
2. ösztöntermészet 
3. szociális környezet
4. mentális környezet
5. döntéshozó én
6. szellem, vagy transzcendens én

Az első négy pontban az ún. kényszersors, az utolsó kettőben pedig a választott sors jelenik meg.

Szondi szerint egy örökölt minta csak akkor tud megvalósulni, ha adottak hozzá a külső feltételek. Amikor egy sorslehetőség nem tud megvalósulni, akkor az újra megjelenik egy következő generációiban, anélkül, hogy a lényege megváltozna, vagy közben ún. rokon lehetőségek formájában jelenhet meg.
Olyan ez, mintha egy szülő a gyermekének ajándékozná a kertben nyíló virág magját, de a gyermek élete során sem vizet, sem földet nem adna/találna ennek a magnak és később  ezt a magot adná tovább gyermekének, aki vagy elülteti, vagy szüleihez hasonlóan a már kapott magot adná tovább. Valakinél egyszer biztosan kikel ez a mag, és virágot hoz. Így ugrik át generációkat egy-egy sorskényszer, akár hivatás, betegség, vagy halálnem legyen is az.

Amikor az adott minta nem tud tisztán megvalósulni, akkor valami nagyon hasonló lehetőségként jelenik meg.
Ha pl. ezt az életpálya, vagy hivatás mentén vizsgáljuk, akkor arra kell gondolnunk, hogy  pl. festőművész sorskényszer megjelenhet rajztanár, reklámgrafikus hivatásokban. A vegyész lehet borász, pálinkafőző, de akár szakács is, a szobrász keramikus, vagy ajándéktárgyakat faragó kézműves, a sámán pedig orvos, alternatív segítő, vagy művész.

Ezek ellen nem kell mindenáron küzdenünk. Lehetnek pozitív átörökítések, minták, amik segíthetik az életünket.
Meglehet, olyasmit akarunk kigyomlálni, ami nélkül nem kerek az életünk, ami nélkül nem működik a dolog.

Asztrológiai hasonlattal élve, a Szaturnusznak és az Uránusznak kézen fogva kell haladniuk. 
Nem törölhetünk el mindent a múltból, mert anélkül semmi újat nem hozhatunk létre. Vagy idézhetjük Bertold Ulsamer családfelállításról írt könyvének címét is: Gyökerek nélkül nem lehet repülni...