Elgondolkodtató...

Néhány hete jómagam is megosztottam egy hírt miszerint: lovarda felszámolása miatt, lovak nagy olcsón, kilós áron elvihetők, ellenkező esetben vágóhídon végzik.

Szerencsére sokan megosztották ezt a hírt az ismerőseim közül. Remélem a lovak mindegyike elkerülte az idő előtti véget és szerető gazdához került.

Néhány napja megosztottam egy hírt: egy édesanya segítséget kér! Csak a sors kegye, hogy tudomásomra jutott a helyzete, így talán emberi összefogással segíthetünk neki, hogy megkapaszkodjon és saját erejéből ismét élhető, emberi körülményeket teremthessen magának és három vele élő kiskorú gyermekének. Mindene elveszett, párja elhagyta, ideiglenes szálláson (16 nm) élnek, de decemberben menniük kell. Dolgozik, küzd, de egyedül nagyon nehéz életben maradni. Mindenki elfordult tőle, segítség nem volt, ő pedig nagyon szégyellte, hogy ilyen helyzetbe került, pedig nem csak ő tehetett róla...

Ezt a segítség kérést negyed annyian osztották meg...Vajon miért? Néhány szélhámos miatt másnak sem segítünk? Úgy gondoljuk, az ő hibája, oldja meg ő?

Elgondolkodtató...

Nagyon köszönöm azoknak, akik segítettek és segítenek neki, akár csak néhány kedves, biztató szóval.