A suszter cipője, avagy ne ítélj elsőre
Illetve de, ítélj csak nyugodtan, a suszter pedig foglalkozhatna végre a saját cipőjével is.
Az egyik világkép szerint így van és igaz, a másikban másként és hamis.
Az intellektusra hallgatva, amikor először találkozunk valakivel, mindig elcsendesítjük azt a kis hangot, ami azt üzenné, hogy -és ez nagyon fontos! - nekünk személy szerint, nem tetszik a másik. Nincs vele semmi gond, de mi nem tudunk vele mit kezdeni, esetleg taszít is bennünket (az már más kérdés, hogy ilyenkor vesszük-e a fáradságot, és elgondolkodunk-e azon, hogy vajon miért vált ki ilyen érzelmeket bennünk). Ilyenkor ugrik be ez a mondat: Ne ítélj elsőre... Aztán néhány nap, hét, hónap után rájövünk, hogy bizony az első érzés a másik emberrel kapcsolatban helytálló volt.
Ne ítéljünk, ne ítélkezzünk, de hallgassunk az ösztöneinkre, tehát lehet valaki kifogástalan öltözetű, modorú, mindennek megfelelve és mégis antipatikus és lehet valaki szakadt huligán és mégis érezhetjük azt, hogy rendben van, vele tudunk mit kezdeni.
A suszteres dolgot előszeretettel emlegetik segítő körökben is...
Pedig ott, nem szabadna így lennie. Ha hagyjuk a segítségkérőt, hogy család, hivatás, párkapcsolat, pénz stb. dolgában önmaga jöjjön rá a megoldásra, akkor esetleg elnézhető lenne, hogy még távolról sem ismerjük a problémát, vagy ha igen, akkor meg benne vagyunk mi is nyakig. Ha..., de leginkább véleményt mondunk, tanácsokat osztogatunk és okoskodunk, megmagyarázva - leginkább magunknak - a helyzet okát és okozatát.
Tehát, ha önmagam nem lehetek példa a másik számára, a szövegelés nem sokat segít, ilyenkor jobb hallgatni, meghallgatni.
Kinek akarom bebizonyítani, hogy én oké vagyok, de sajnos a többiek nem okék, vagy ha mégis akad egy-kettő, arra már lecsapott más, azért nincs elegendő pénzem, mert én tisztességes vagyok, de úgy nem lehet keresni stb?
Egyébként, ha a "suszter" nem ér rá, vagy nem tud a saját cipőjével foglalkozni, keressen egy másik susztert, aki megjavítja a lábravalóját.
Számomra megdöbbentő, hogy bárki lehet úgy segítő foglalkozású, akár pszichológus, vagy éppen pszichiáter, hogy akár egy órát is eltöltött volna terápiában...
Az egyik világkép szerint így van és igaz, a másikban másként és hamis.
Az intellektusra hallgatva, amikor először találkozunk valakivel, mindig elcsendesítjük azt a kis hangot, ami azt üzenné, hogy -és ez nagyon fontos! - nekünk személy szerint, nem tetszik a másik. Nincs vele semmi gond, de mi nem tudunk vele mit kezdeni, esetleg taszít is bennünket (az már más kérdés, hogy ilyenkor vesszük-e a fáradságot, és elgondolkodunk-e azon, hogy vajon miért vált ki ilyen érzelmeket bennünk). Ilyenkor ugrik be ez a mondat: Ne ítélj elsőre... Aztán néhány nap, hét, hónap után rájövünk, hogy bizony az első érzés a másik emberrel kapcsolatban helytálló volt.
Ne ítéljünk, ne ítélkezzünk, de hallgassunk az ösztöneinkre, tehát lehet valaki kifogástalan öltözetű, modorú, mindennek megfelelve és mégis antipatikus és lehet valaki szakadt huligán és mégis érezhetjük azt, hogy rendben van, vele tudunk mit kezdeni.
A suszteres dolgot előszeretettel emlegetik segítő körökben is...
Pedig ott, nem szabadna így lennie. Ha hagyjuk a segítségkérőt, hogy család, hivatás, párkapcsolat, pénz stb. dolgában önmaga jöjjön rá a megoldásra, akkor esetleg elnézhető lenne, hogy még távolról sem ismerjük a problémát, vagy ha igen, akkor meg benne vagyunk mi is nyakig. Ha..., de leginkább véleményt mondunk, tanácsokat osztogatunk és okoskodunk, megmagyarázva - leginkább magunknak - a helyzet okát és okozatát.
Tehát, ha önmagam nem lehetek példa a másik számára, a szövegelés nem sokat segít, ilyenkor jobb hallgatni, meghallgatni.
Kinek akarom bebizonyítani, hogy én oké vagyok, de sajnos a többiek nem okék, vagy ha mégis akad egy-kettő, arra már lecsapott más, azért nincs elegendő pénzem, mert én tisztességes vagyok, de úgy nem lehet keresni stb?
Egyébként, ha a "suszter" nem ér rá, vagy nem tud a saját cipőjével foglalkozni, keressen egy másik susztert, aki megjavítja a lábravalóját.
Számomra megdöbbentő, hogy bárki lehet úgy segítő foglalkozású, akár pszichológus, vagy éppen pszichiáter, hogy akár egy órát is eltöltött volna terápiában...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése