Tánc a mezsgyén

"A bennünk élő, ébresztőre váró sámán készen áll arra, hogy a mezsgyén táncoljon"

Gabrielle Roth

Fenn a Bakonyban, messze a mindennapok "valóságától", tizenegy ember gyűlt össze egy júliusi napon, hogy kiszakadva időből és térből egy lépéssel közelebb kerüljön önmagához, másokhoz, az egészhez, az egészséghez...

Megéltünk mélységeket, magasságokat, kapcsolatba kerültünk eddig teljesen ismeretlen, a homályban megbúvó tartalmakkal, ismerős, de már megoldottnak tekintett traumákkal, és önmagukban hordozott kincsekkel és lehetőségekkel is.

A mezsgyén táncoltunk.

Tolva, húzva, taszítva, lökve egymást és magunkat segítettünk. 

Születtünk és haltunk.

Haltunk és születtünk.

Elveszíttettünk és megtaláltattunk.

Megtaláltattunk és elveszíttettünk.

Megszületett bennünk, általunk valami.

Gondozni, ápolni kell.

Hogy nagyra nőjön.

Odafenn a Bakonyban... a mezsgyén táncoltunk.