Megteszem, hiszen más nem teszi meg helyettem

Ha körülnézel, akkor biztosan te is észreveszed, hogy sokszor másoktól várjuk a válaszokat, a megoldásokat a problémákra.
Persze néhányan már eljutottunk odáig, hogy a közvetlenül felbukkanó feladatokkal nekünk kell megbirkóznunk,  viszont a közvetett problémákat oldja meg helyettünk más.

Mire gondolok?

Környezetvédelem, gyermekeink "nevelése", szegénység megszüntetése, hajléktalanok problémája, állatok sorsa stb.
Mind olyan probléma, amiről azt gondoljuk, mi magunk nem tudunk tenni azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak.

Biztos hallottad már, hogy a világon mindenből pont annyi van, amennyire nekünk embereknek szükségünk van, csak sajnos például az élelmiszereknek körülbelül az egyharmada kerül a szemétre, míg mások éhen halnak.
Mi a megoldás?
Azt gondolom, hogy mindenki talál a környezetében olyan embert, családot, akiknek oda tudja adni azt a felesleget, amit felhalmozott, legyen szó ételről, ruháról, vagy más használati tárgyról.
Nem hiszem, hogy az lenne a megoldás, hogy morgolódunk és kivetítjük a problémát, oldja meg az ENSZ, a Máltai Szeretetszolgálat, vagy az isten tudja kicsoda.
De előbb magunkat kellene rendbe tenni.

Elpusztítjuk a környezetet és vele együtt magunkat is.
Mi a megoldás?
Tudatos fogyasztás, szelektálás, a felhalmozás megállítása, felesleges dolgokról való lemondás, a tárgyakról, élvezeti cikkekről átvinni a fókuszt az emberi kapcsolatokra. Addig, amíg pótlékokra van szükségünk, nem történik változás.
Előbb magunkat kellene rendbe tenni.

Gyermekeink jövőjét féltjük, mi lesz velük? Az óvoda, iskola, óvónéni, tanárbácsi nem oké (természetesen vannak üdítő kivételek), nem értik a gyereket, és egyébként is, az egész rendszer úgy van felépítve, hogy rabszolgát faragjanak belőlük, mi lesz így?
Először is van anyja meg apja a gyerekeinknek, mutassunk példát, hadd lássa a gyerek mi a "jó". Másodszor, vagyunk néhányan, akik hasonlóan gondolkodunk, alkossunk közösségeket, ahol a gyermekeinknek megfelelő teret tudunk biztosítani. Ha erős alapokat adunk nekik, még a legnagyobb tornádó sem tudja őket később kibillenteni.
Például néhány hónapja nagy felháborodást keltett, hogy mégsem lesz relaxálás az iskolában. Sajnálom én is, de puff neki, ha itt az ideje majd megtanítjuk őket relaxálni, később meditálni, és átadjuk nekik azt a tudást, amit addig megszereztünk. Ne várjuk mástól, hogy majd felneveli őket.
De ahhoz, hogy ezt jól csináljuk, előbb magunkat kell rendbe tenni.

Sorolhatnánk tovább, de mit sem változtatna a lényegen. Ezt már sokszor hallottuk, ha változást akarunk elérni a világban, azt tényleg belülről kell elkezdeni.
De ehhez fel kell nőnünk, nincs több újjal mutogatás, felelősség áthárítás, mi magunk tudunk tenni magunkért.

Ehhez az első lépés, hogy végre rendbe tesszük magunkat, hiszen nincs más lehetőségem.
Addig amíg belülről feszít, irányít, eltérít stb. valami, amiről alig tudok valamit, addig nincs mód igazi változást előidézni, addig az atomenergia elleni tüntetés csak kivetített démon lesz, aki ellen küzdeni tudok.

A változást bármikor elkezdhetjük. Akár most is.