Egyszer volt, hol nem volt... Három igaz mese a párkapcsolatokról

Az Egyik, a Másik és a Segítő

Egyszer volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a kúrta farkú malac túr, élt az Egyik és a Másik.

Mondhatni, boldogan éltek, megvolt mindenük, ami a kor követelményeinek és a társadalmi elvárásoknak megfelelve meg kellett, hogy legyen.
Az életük terv szerint haladt, hétköznap mindketten dolgoztak reggeltől estig, korán keltek mindketten, futó csók és rohanni kellett, este későn érkeztek, nem mindig egyszerre. Ilyenkor gyors vacsora, néhány szó, sok tévé és még több internet után végre ágyba bújtak. Aludni. És másnap indulhatott minden újra.
Hétvégéken színház, mozi, kiállítás, kirándulás, társasági események sora, szinte egy percet sem töltöttek kettesben.
Azt hitték ez így jó. Nekik.

Aztán történt valami.
A sors úgy hozta, hogy az Egyik is és  Másik is sokkal több fölös szabadidővel rendelkezett, mint amit eddig megszoktak. Annyi időt töltöttek együtt, mint amennyit eddig a kapcsolatuk során összesen talán még soha. Kezdték egymást megismerni (bocsánat, elfelejtettem mondani, a nagy rózsaszín ködös szerelem már régen a múlté volt), és rájöttek arra, hogy valami nem stimmel.

Néhány hónap elteltével Egyik felvetette, hogy  Másiknak talán segítséget kellene kérnie, hogy jó lenne ha felkeresne egy szakembert, mert - Egyik szerint - valami gond van vele.
Másik is érezte, hogy valami nem az igazi, így belement a dologba.

Felkeresett hát egy segítőt, akivel szépen -lassan haladva, felfedezte önmagát és végre rájött, mit is akar igazán.

Egyik tombolt, kreténnek, kóklernek, csalónak, sarlatánnak bélyegezte a segítőt és kidobott pénznek gondolta a terápiára elköltött összeget.

Másik mit sem törődött már ezzel, csomagolt és boldogan távozott. Az ajtón kilépve még átfutott az agyán, mit is kerestek ők egymás mellett...?

Kerekerdő közepén

Hol volt, hol nem volt, a kerekerdő közepén volt egy csudaszép házikó. A csudaszép házikóban lakott az Építész, Anyácska (kevésbé kedvelt nevén Háztartásbeli) és két csodaszép Gyermek.
Az Építész sokat dolgozott, hogy mindenük meg legyen. Anyácska örült a sok dolognak, amit abból a pénzből vásárolhatott, amit Építész keresett. Építész szerette a munkáját, a családját, de volt neki egy titkos vágya. Szerette az ezoterikus, önismereti és alternatív huncutságokat. Szeretett volna egy kis időt ezekkel tölteni. Anyácska ennek nem örült. Sőt.

Anyácska úgy hitte, hogy Építész minél többet foglalkozik ezekkel a "baromságokkal", annál távolabb kerül tőlük. Titkon talán attól félt, hogy Építész rájön arra, a  kamaszkori szerelem nem biztos, hogy a sírig kitart és hogy olyan különbségek vannak közöttük, amit már nem tudnak összeboronálni.

Építész idővel eljutott oda, hogy tudta, ezt nem csinálhatja sokáig, nem hazudhat önmagának és másoknak. A házassága már nem tartható fenn sokáig.
Apropó! Építész valamikor, valahol már lázadni merészelt, de nem volt elég ereje, így egy hosszabb ideig tartó szeretői viszony lett az eredmény, ami után Anyácska még rövidebbre vette a pórázt, még szúrósabb tekintettel kémlelt és még többet követelt. Kártérítés.

Építésszel utoljára a kerekerdei fogadóban találkoztam. Lelkesen, csillogó szemmel  mesélte, egy jósnő azt jövendölte, hogy három év múlva már biztosan nem lesznek együtt Anyácskával...

Csiszolatlan gyémánt

Hajdanában élt egy Leány, aki félkarú óriásnak, csorba bögrének, fakult tükörnek érezte önmagát, ha nem volt társa. Mindent meg is tett hát, hogy egy napig se maradjon egyedül, életében nem telt el úgy nap, hogy ne lett volna valaki mellette. Néha több is. Csak a biztonság kedvéért.
Eleinte minden jól ment, Leány szerelmes volt, jól érezte magát, azt gondolta, megtalálta az igazit. De néhány év után minden megváltozott és Leány a puszta valóságot már nem tudta elfogadni, így még néhány év szenvedés után ilyen -olyan módon kiszállt a kapcsolatból, hogy gyorsan beszálljon egy következőbe.
A kiszemeltekben egy közös dolog mindig volt, mégpedig az, hogy Leány úgy gondolta, majd ő kiokítja, kicsinosítja, kineveli, kiakármizi majd őket.

Néha boldogan újságolta, hogy mennyi mindent sikerült megváltoztatnia a partnerében... Aztán véget ért az éppen futó kapcsolata is.

Leány nem értette, hogy nem szabad megváltoztatni senkit, ha úgy ahogy van, nekünk nem jó valaki, akkor tovább kell keresni. De leginkább önmagunkkal kell rendbe jönni...