Kamasz guru

A minap leszaladtam, hogy reggelit vegyek a családnak.
Ahogy közeledtem a közérthez, már méterekről felfigyeltem egy 13-14 év körüli srácra, aki meg-megszólította a vásárolni igyekvő embereket. Kéregetett. Közelebb érve jobban megfigyelhettem, teljesen átlagos kamasz, divatos és tiszta ruházat, kulturált viselkedés, nyílt tekintet. Szemmel láthatóan jó ideje állhatott már ott, reszketett a hidegtől, pedig rendesen fel volt öltözve (azon a reggelen körülbelül 0-+2 fok között volt a hőmérséklet).
Természetesen mindenki visszautasította, volt aki rá sem nézett, csak gyorsan elslisszolt mellette.
Amikor odaértem, hozzám is odajött.
- Ne haragudjon, tudna nekem adni 40 forintot?-kérdezte.
- Sajnos nem.-válaszoltam erre. Nem volt nálam apró, és kicsit gyanakvó is voltam. Mire kell a pénz? Miért kell kéregetnie? Tehát apró ide vagy oda, igazából nem akartam segíteni neki.
Miután bementem a közértbe, eszembe jutott, hogy megvizsgálom, hogyan is éreztem akkor, amikor megláttam, amikor megszólított.
Rájöttem, hogy  nem én voltam az, aki nem akart pénzt adni, hanem az a valaki, aki átvette más/mások gondolatait, döntéseit, cselekedeteit. A zsigeri reakcióm a segítség nyújtás volt, de felülírtam.
Eldöntöttem, hogy kifele jövet - ha még ott találom - odaadom a kért összeget.
Végigálltam a sorokat, fizettem, majd pakolni kezdtem a vásárolt holmit, közben az ablakon keresztül láttam, hogy még mindig ott van, és még mindig kéreget.
Nyílt az ajtó, én kiléptem, ő reflexből nekiindult, de a következő pillanatban megtorpant, még emlékezett rám, így nem akarta strapálni magát feleslegesen. A kezemben már ott volt egy ötvenes, odaléptem hozzá és felé nyújtottam.
- Tessék.-mondtam.
Nagy kerek szemekkel bámult.
-Jaj, nagyon szépen köszönöm.- mondta meglepetten.
-Szívesen.-majd sarkon fordultam.
Sajnos fertőzött vagyok, mint már mondtam, ezért pár lépés után hátrafordultam, hátha ő is a szokásos trükköt alkalmazza, mindenkitől kér egy keveset.
De nem. Már bent is volt a közértbe, hogy megvegye magának azt a bizonyos valamit. Lehet, hogy elvesztette a pénzét és azért kéregetett, de lehet, hogy valami másra költötte, kajára meg már kevés volt a maradék, de az is lehet, hogy valami zűr volt körülötte és meglógott valahonnan, otthonról, iskolából, ki tudja...

A sztereotípiák gránitot csinálnak az emberből, a túlzott nyitottság és feltétel nélküliség pedig balekot.
A megérzéseid pedig nem hagynak cserben.

Pillanatok alatt nagyon sokat tanított nekem ez a fiú.
Például azt, hogy bízzak a megérzéseimben.
Hogy ne a megszokott sablonok szerint működjek.
Hogy segíteni igenis jó.
És a legnagyobb tanítása, azt amit az utóbbi időkben elfelejtettem, a kitartás volt. Akkor is amikor mindenki visszautasít, amikor reménytelennek tűnik a helyzet, amikor megalázó a szituáció. El akart érni valamit, attól nem tágított, de nem volt erőszakos, vagy elkeseredett amikor nem sikerült, nem volt dühös, sértett, vagy éppen arrogáns.
Mindvégig nyugodt, kiegyensúlyozott, magabiztos, kulturált és kedves volt.

Ilyen olcsón és ilyen gyorsan ritkán világítanak rá a problémámra :).