Angyalok vacsorája

Történt egyszer, hogy az ördögök szószólója haragosan számon kérte Istent, hogy ugyan már, őket miért nem hívja meg soha vacsorára, miért mindig csak az angyalok ülhetik körbe az Úr asztalát.

Isten elgondolkodott, majd így szólt:

-Ám legyen. Este várlak benneteket. De egy kikötésem van. Mégpedig az, hogy csak és kizárólag kinyújtott karral ehettek.

Nagyot nézett az ördög, a két szarva között megvakarta kénszagú fejét, majd biccentett.

-Ott leszünk.

Kora este megérkeztek az angyalok és az ördögök is. Isten külön terembe vezette az ördögöket, ahol már várta őket az étkekkel és italokkal roskadozó asztal, majd az angyalokkal visszavonult.

Az ördögök nagyon éhesek voltak, próbáltak enni így is, úgy is, de előrenyújtott kezükkel nem érték el a szájukat, ezért felfeküdtek az asztalra, arcukat a tányérba fúrták, a fogukkal tartották a poharakat, de azok hol leestek, hol kiömlött belőlük az ital.

Nemsokára nagyon dühösek lettek, hogy nem tudják csillapítani az étvágyukat, haragjukat egymásra okádták és hamar összeverekedtek.

Már percek óta folyt a csetepaté, amikor az ördögök vezére felfigyelt arra, hogy az angyalok terme felől micsoda csend árad. Nem tudta türtőztetni magát, ezért odaosont hát és belesett a kulcslyukon.

Bizony nagyon elámult azon amit látott.

Az angyalok kinyújtott karral. egymást etették.