Jövőre ezt kérem a Mikulástól

Ma láttam néhány fényképet egy vidéki kórház csecsemőosztályáról.
Újszülöttek feküdtek sorban egymás mellett, külön-külön kis rekeszekben mikulásnak öltöztetve...
A hozzászólásokból kiderült, hogy mindenki elolvad ettől a "cuki gesztustól", hogy a nővérkék időt és energiát nem kímélve, felöltöztették a kicsiket, az - idézem - édesanyák nagy örömére...

Szerintem a gyerekek nem plüss játékok, nem hiszem, hogy ez nekik nagy örömet okozott volna.

Viszont az igen, ha az édesanyjuk mellett lehetnek és nem elkülönítve, idegen emberek között töltik az első napjaikat.
Jó lenne végre a gyakorlatban is látni, tapasztalni, hogy perinatális pszichológiai körökben már jó harminc éve elfogadott és ajánlott modell végre követőkre lel, miszerint:

A zavartalan várandósság és a (valóban) háborítatlan, felesleges beavatkozásoktól mentes, gyöngéd születés mellett, az újszülött fogadtatása, az első napok védettsége, az anyától távol töltött idő minimálisra csökkentése stb. az egészséges lelki fejlődés alapja.
Ma nem hogy efelé haladunk, hanem éppen ellenkezőleg, rohamléptekkel távolodunk tőle.

Jó lenne mihamarabb ezt a változást megtapasztalni.
Én jövőre ezt kérem a Mikulástól...
2018 12. 06.