Ahová lépek, ott fű nem terem

Nem először írok erről. Ahogyan mondani szokás, újra és újra szembejön velem a téma. Ez nem csak arra ösztönöz, hogy beszéljek róla, hanem arra is, hogy minden ilyen alkalommal megvizsgáljam saját segítői hozzáállásomat is.

Miért van az, hogyan lehet, hogy nagy nevű asztrológia iskolák tanárai és neves asztrológusok olyan kijelentéseket tesznek, amik nem hogy segítenék a elbizonytalanodott, kiutat kereső embert, hanem minden reményüket, cselekvésre, változtatásra való képességüket elveszik.

Hogyan lehet, hogy fel sem ismerik, mit okoz néhány kemény mondatuk?

Volt szerencsém ismét találkozni valakivel, akinek már meggyőződése (hiszen az asztrológus mondta neki), hogy sem családja, sem otthona, sem párja nem lesz soha, mert ugye "hetes ház ura, az egyesben, kvadrátban a negyedik házban álló Neptunusszal..."-darálta el gyorsan. És megtanították neki, az iskolában azt is: ahhoz, hogy párkapcsolata legyen, direkció kell...

Aztán ott van a házban lakó, szintén neves asztrológiai iskolában tanult ember, aki folyamatosan mantrázza, hogy "nekem sosem lesz párkapcsolatom, mert x égitest ott áll a hetes házamban".
Amikor visszakérdezek, hogy hát nem együtt élsz z-vel lassan négy éve?, akkor a válasz: Á úgysem tart soká, biztosan vége lesz, mert tudod, x ott áll a hetes házamban és azt tanultam, hogy akkor...

És ugyan így, Uránusz-Plútó együttállás a hetes házban egy hölgy képletében. Az asztrológus megnyugtatta, soha nem lesz "normális" párkapcsolata...

Mi értelme ennek? Ha én úgy gondolom, hogy nem létezik megoldás a problémára, miért nem hallgatok inkább? Miért kell elkeseríteni másokat?

Lassan tisztelni kezdem azokat az asztrológusokat, akik "csak" szép ígéretekkel kecsegtetik a klienseiket, némi reményt, fényt felvillantva előttük.

Biztosan kevesebbet ártanak, mint az előbb említett kollégáink.