Érik a szőlő,... avagy jó munkához idő kell

Nehezen fogjuk fel, másokkal pedig még nehezebben értethetjük meg, hogy az önmunka nem verseny és bizony sokszor, elkerülhetetlen.

Amikor nagy nehezen (vagy könnyen, kinek mi adatik), rátalálunk egy-egy "gennyes góc"-ra, ami megnehezíti az életünket, nem mondhatjuk azt, hogy jó, ez is megvan, mehetünk tovább. Nézzük, mi van még odabenn, ide nekünk azt a bizonyos oroszlánt...

A penge oldala viszonylag széles, az éle ellenben veszélyesen vékony. Az egyik oldalon a "ne is foglalkozzunk vele", a másik oldalon a "minden kínom-bajom innen származik" és az "ő, ők, az stb. a hibásak mindenért" hozzáállás tapasztalható.

Magyarán az egyik oldal azt vallja, hogy az élettörténetünkkel foglalkozni butaság, és ne is fecséreljünk erre időt, a másik oldal viszont belekapaszkodik ebbe, és 40-50-60 évesen is a múltját és annak szereplőit teszi felelőssé jelen élete kudarcaiért.

Hogy kinek mennyi idő feldolgozni a traumát, vagy "csak" elfogadnia azt ami van (vagy éppen önmagát), természetesen változó, de biztos, hogy időbe telik.

Felismerni azt, hogy mi az amivel foglalkoznunk kell, és mikor kell elengednünk egy "árnyat", minden embernél mas.

Egy dolog biztos, a penge oldala viszonylag széles, az éle ellenben veszélyesen vékony.