Útravaló...
Amit mi, szülők adhatunk gyermekeinknek szavakkal, tettekkel, példákkal, őszinte átéléssel:
- Boldog vagyok, hogy megfogantál. Isten hozott, mikor megszülettél.
- Elfogadlak olyannak, amilyen vagy, sőt. örülök neki, hogy olyan vagy, amilyen.
- Jár neked. Megérdemled.
- Szép vagy. Tökéletes vagy.
- Elfogadni, szeretni a szülőknek egymást, még akkor is, ha már nincsenek együtt.
- A szülő (mint mindenki más is) hibázhat. A hibákat be lehet ismerni. A sérelmeket nem kell eltemetni. A szülőnek (mint mindenki másnak is), ha megbántotta, igazságtalan volt, bocsánatot kérhet, bocsánatot kell kérni a gyermektől.
A várandósság, a születés zavartalansága szintén nagyon fontos.
2. Ha nem fogadom el teljes valójában, ha nem tudok csodaként, tökéletes lényként tekinteni rá, akkor nagy az esélye, hogy nehezen és kínkeservesen, esetleg soha és sehogy nem tud majd kibontakozni. Azzal lesz elfoglalva, hogy megpróbáljon mindenkinek megfelelni. Ez emészti fel minden energiáját.
3. Amikor a csecsemőt nem szoptatják, vagy korán elválasztják, azzal azt élheti meg, hogy nincs, hogy hiába lenne, neki nem jár az, ami tulajdonképpen neki termelődött. A "kondérból" ő nem meríthet.
Később ez az anyaghoz, a pénzhez való viszonyát is meghatározhatja. Minél tovább szoptatnak egy csecsemőt, annál erősebb a "bőségtudata".
4. A későbbi önértékelési problémák legbiztosabb ellenszere. Megvédi őt az eltorzult, éppen aktuális ideálkép lelket mérgező hatásától.
5. Az elvált szülőknek érdemes megbocsátaniuk egymásnak, elengedni a sérelmeket. Amikor egy apa haragszik a volt feleségre, rossz véleménnyel van róla, akkor a lányát is elutasítja, hiszen benne tovább él az anya, a volt feleség és fordítva, az anya sem utasíthatja el az apát, hiszen ezzel a fiát taszítja ki.
6. Meg kell tanulnunk és meg kell tanítanunk a gyermekeinket is a bocsánatkérésre. Arra, hogy mindenki hibázhat és ezt beismerni igenis nagy dolog, felemel és nem lealacsonyít. Bocsánatot kérni egy gyerektől, azt mondani neki: "tévedtem, ne haragudj", felszabadító érzés mindkét fél számára.
A meg nem történtként kezelt igazságtalanságnál kevés megbetegítőbb dolog létezik. Letagadni azt, amit tettem a gyerekkel, az a lelkének a megcsonkítása.
De először is a szülőknek önmaguknak kell rendet tenniük. Meg kell szakítani azt az elátkozott, megbetegítő vonalat, ami évszázadokon át, generációról generációra örökíti a negatív mintát. Dolgoznunk kell magunkon. Csak így lehet jobb jövőt teremteni.
Később ez az anyaghoz, a pénzhez való viszonyát is meghatározhatja. Minél tovább szoptatnak egy csecsemőt, annál erősebb a "bőségtudata".
4. A későbbi önértékelési problémák legbiztosabb ellenszere. Megvédi őt az eltorzult, éppen aktuális ideálkép lelket mérgező hatásától.
5. Az elvált szülőknek érdemes megbocsátaniuk egymásnak, elengedni a sérelmeket. Amikor egy apa haragszik a volt feleségre, rossz véleménnyel van róla, akkor a lányát is elutasítja, hiszen benne tovább él az anya, a volt feleség és fordítva, az anya sem utasíthatja el az apát, hiszen ezzel a fiát taszítja ki.
6. Meg kell tanulnunk és meg kell tanítanunk a gyermekeinket is a bocsánatkérésre. Arra, hogy mindenki hibázhat és ezt beismerni igenis nagy dolog, felemel és nem lealacsonyít. Bocsánatot kérni egy gyerektől, azt mondani neki: "tévedtem, ne haragudj", felszabadító érzés mindkét fél számára.
A meg nem történtként kezelt igazságtalanságnál kevés megbetegítőbb dolog létezik. Letagadni azt, amit tettem a gyerekkel, az a lelkének a megcsonkítása.
De először is a szülőknek önmaguknak kell rendet tenniük. Meg kell szakítani azt az elátkozott, megbetegítő vonalat, ami évszázadokon át, generációról generációra örökíti a negatív mintát. Dolgoznunk kell magunkon. Csak így lehet jobb jövőt teremteni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése