Mérhető-e a szeretet?

A napokban elgondolkodtam ezen a kérdésen, s míg agyaltam, beszélgettem magammal , egy olyan klasszikus "mesteres" történet kerekedett belőle. Fogadjátok szeretettel.

Egyszer egy középkorú férfi kereste fel a Mestert, mert kissé gondterhelt és tanácstalan volt.
- Mester, négy gyermekünk van. - kezdte. - A minap látogatóban járt nálunk egy barátom, és azt a kérdést tette fel nekem, hogy áruljam el, melyik gyermekemet szeretem a legjobban? Hirtelen nem tudtam neki mit mondani. Szerinted hogyan kellett volna válaszolnom?
A Mester elnézett a férfi válla felett és hosszan hallgatott, majd így szólt:
- Kérlek, nézd meg a kavicsokat a két edénykében!
A férfi megnézte.
- Szerinted, melyik szebb a másiknál?
A férfi nem tudott válaszolni.
- Most kérlek mérd meg a tömegüket!
A férfi megmérte.
- Szerinted a könnyebb, vagy a nehezebb a jobb?
A férfi nem tudott válaszolni.
A Mester egy rózsabokorhoz vezette a férfit.
- Szagold meg őket! - mondta. - Melyik illata a finomabb? Hogyan mérnéd őket össze?
A férfi nem válaszolt.
Ekkor a Mester a kert végébe vezette a férfit, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a völgyre, s rámutatott az éppen lebukni készülő, vörösen izzó napkorongra:
- Mérd össze a tegnapi és a mai naplemente szépségét! Szerinted melyik a csodálatosabb?
A férfi nem tudott válaszolni.
- Semmi? - kérdezte a Mester.
- Mester, képtelen vagyok különbséget tenni, hiszen mindegyik megismételhetetlen, gyönyörű és kivételes! - fakadt ki a férfi.
- Látod?! - sóhajtott csendben a Mester.